Komló - Bonyhád 4-0 (3-0)
Komló, 150 néző, v.: Kiss Balázs II
Komló: Zaharia - Gelencsér, Korbuly, Győri, Németh - Simon, Kalmár G., Kovács ( Bartek 72.p.), Bárkányi (Mészáros 68.p.), Nagy G. - KALMÁR B. ( Horony 85.p.)
gl.: Kalmár B., 27.p, 39.p., 43.p., Kalmár G. 52.p.
Most fél éjfél van, nemrég értem haza - telis teli vagyok élménnyel, jókedvvel és tombol bennem a halleluja hangulat!. Ma aztán tényleg jó volt Komló szurkolónak lenni, hisz előbb kedvenc csapatom hozta a kötelezőt, aztán a kézisek hatalmas véghajrában tartották itthon a 2 pontot - miért is ne lennék feldobott hangulatban? Aki igazán átérzi ezt a szurkolós fieling-et, az most hasonlóan pörög valahol az éjszakában.
De ne menjünk ennyire előre a történetben, kezdjük az elején a délután eseményeinek felidézését.
Már a kedvenc zöldség nevű objektumban elkezdtük a felkészülést a délután eseményeire, így a kellő hangulat adott volt, mikor lesétáltunk a KBSK-ra. A hét eleji történések és a bennünket ért negatív kritikák miatt ma nem kötöttük ki zászlónkat - de ez nem jelentette azt, hogy ne szurkoltunk volna kék-fehérben pompázó csapatunknak. Ahogy azt megbeszéltük már előre, a 90 percet 3 részre osztottuk, vagyis 30 percekre tagoltuk a mérkőzést.
Az első szakasz Atyó cimboránknak jutott, aki az egész találkozó legnagyobb beszólását ejtette el a 22. percben: Kalmár, gyere már le a facebook-ról és csinálj már végre valamit! És Bence megtette,rögtön vágott 3-at.........Ebben a fél órában azért volt egy hatalmas bonyhádi kapufa, amit Zaharia kicsit benézett (tudósítónk ekkor éppen mással volt elfoglalva). Az első gólnál a gólpasszt a remekül kezdő Kovács adta.
A 2. szakasz nekem jutott, és én is örülhettem nem is egy, hanem két találatnak is. Mivel semmiféle jegyzetet nem készítettem (helyette nagyokat kortyoltam hideg sörömből), nem számolok be részletesen a gólokról - az biztos, hogy a 2. gólnál Bárkányi adta a gólpasszt, s a 3.-nál Kalmár G. labdaszerzéséből indult a góllal befejezett támadás. Jó mérkőzés, szórakoztató játék, igazi focihangulat jellemezte az I. félidőt. Ezt mi sem jelzi jobban, mint a vastaps, ami fogadta a fiúkat az első 45 perc lefújása után.
A II. félidő - amit Gulya barátunk figyelt nagyon erősen (és totál felpörögve) - hasonló vehemenciával indult, s az újabb gólunk meg is pecsételte a Bonyhád sorsát. Illetve végleg a 87. percben történt kiállítás tett be nekik. Azért a második félidő sem múlt el egy hatalmas bonyhádi kapufa nélkül - ezért azonban nem jár semmi....Említést érdemel, hogy hosszú idő után újra pályára lépett Horony Kristóf Gábor (figyelj Kristóf, ez nem amerikai foci :))
Lefújás után hatalmas tapsot kaptak a játékosok, s a pacsizásnál a legjobbnak járó bort megkapta a mesterhármast elérő Kalmár Bence - remélem, ezt a mai teljesítményt több is követi majd. Aztán siettünk a kézilabda meccsre, de ez már egy másik történet (azért azt elmondom, hogy a végsőkig kiélezett mérkőzésen ők is itthon tartották a győzelmet, a vége 29 - 27 lett). Ott végre kitombolhattuk magunkat, elővehettük kedvenc rigmusainkat, s rekedtre kiabálhattuk magunkat a C középben. Megmondom őszintén minden egyes szurkolásnál a focistáinkra is gondoltam - akik aztán lassan lassan meg is jelentek a lelátón. A két győzelem utáni ünneplés és egyebek már csak ránk tartoznak..........
MA MEGINT JÓ VOLT KOMLÓ SZURKOLÓNAK LENNI, EZÉRT ÉRDEMES MECCSEKRE JÁRNI!!!!!!
